Nem csak a Pokémon, hanem egy másik nagy sorozat is a reneszánszát éli idén: Harry Potter varázsvilága ismét a reflektorok kereszttüzébe került, mely egyrészt köszönhető a Legendás Állatok és Megfigyelésük film érkezésének, másrészt pedig a Harry Potter and the Cursed Child (Harry Potter és az Elátkozott Gyermek) színdarab londoni bemutatójának, mely meglehetősen szorosan kapcsolódik az eredeti részek eseményeihez. Az előadás története könyv formájában is kiadásra került, erről és magáról a cselekményről osztanék meg pár gondolatot az alábbiakban.
Egyes számú technikai tudnivaló: a Harry Potter és az Elátkozott Gyermek nem egy hagyományos értelemben vett regény, nem Rowling 8. kötete, hanem a színdarab átirata. Lényegében egy forgatókönyvet kell elképzelni, nincsenek tehát hosszas, mindenre kiterjedő leírások a környezetről vagy a karakterekről, sőt, szinte egyáltalán nincs narráció, csak a párbeszédek viszik előre a történetet. Nyilván ez rossz hír azoknak, akik egy újabb J.K.Rowling stílusában íródott epizódra számítottak, hiszen ezúttal sokkal több minden van pusztán a képzelőerőnkre bízva - ami nem feltétlenül baj, sőt. Én így is kifejezetten élveztem az olvasást.
Kettes számú technikai tudnivaló: a darab két részletben került bemutatásra Londonban, a könyv is ennek megfelelően lett összesen öt felvonásra tagolva. Két részlet alatt két teljes értékű, 2,5 órás színdarabot kell érteni, melyeket egy meglehetősen nagy cliffhanger / fordulat választ el egymástól. Oldalszámban viszont így sem vészes olvasnivaló az Elátkozott Gyermek - nyilván ami élőbeszédben, élő előadásban percek lefolyása alatt történik meg, azt az ember szeme picit gyorsabban feldolgozza így, nyomtatott formában.
Térjünk rá most már lényegre, vagyis a történetre! Tizenkilenc évvel járunk a roxforti csata után, az új status quo pedig már a Halál Ereklyéi utolsó pár lapjáról ismert: Harry és Ginny házasok, három gyerekük született (James, Albus Perselus és Lily), Ron és Hermione pedig szintén boldog házasságban nevelik lányukat, Rose-t. A történet főszereplője most már az új generáció, azon belül is Albus, Harryék középső gyermeke, aki nehezen tud megbarátkozni a tudattal, hogy apja a világon élő legendák egyik legnagyobbika.
Innentől spoileresen folytatom, a cselekmény részleteivel. Albus legnagyobb problémája, hogy úgy érzi, semmit sem örökölt apja tehetségéből: a kviddicshez ügyetlen, a varázslásban maximum átlagosnak mondható, és barátjai sincsenek nagyon - pláne, hogy már az első roxforti napján mindenki döbbenetére a Mardekárba kerül beosztásra a süveg által. Egyetlen szövetségest azért mégis talál magának a varázsiskola falai közt: Scorpius, Draco Malfoy fia és Albus hamar megtalálják a közös hangot, hiszen mindketten a vállukon cipelik a múlt súlyait. Scorpiusról ráadásul egyenesen az a pletyka járja, hogy ő maga Voldemort fia, ami tovább bonyolítja a két diák helyzetét...
A fiatalok első pár iskolai éve villámgyorsan eltelik, miközben Albus egyre távolabb kerül édesapjától - de nem is ez áll a cselekmény középpontjában, sokkal inkább az utána következő események. Albus tudomására jut, hogy Harry nemrég lefoglalt egy különlegesen erős Időnyerőt, amivel akár éveket is vissza lehet utazni a múltba. Nem is tétlenkedik soká - egy kihallgatott beszélgetés hatására úgy dönt, visszautazik az időben, és helyrehozza apja egyik igen súlyos hibáját (leginkább dacból): megmenti Cedric Diggory életét a Trimágus Tusán. A cselekmény innentől vesz egy időutazós csavart, annak minden következményével együtt: Albus, Scorpius és egy rejtélyes utazótársuk, Delphi Diggory megváltoztatják a múltat, melynek hatására aztán egy teljesen új jelenbe térnek vissza - hogy milyenbe, az maradjon meglepetés.
A múltbeli jeleneteknek és szereplőknek hála a nosztalgiafaktor elkerülhetetlen, az Elátkozott Gyermek ráadásul még rá is erősít ezekre azzal, hogy két-három oldalanként bedob valamilyen utalást a korábbi részek eseményeire. Pont emiatt kicsit nehéz is önálló történetként tekinteni rá, sokkal inkább egy (elméletileg) utolsó tisztelgés ez Harry Potter legendája és öröksége előtt, annak viszont nagyon is jó - megvan benne minden, ami miatt az előző epizódok szerethetőek voltak.
Spoilerek vége, innentől nem esik több szó a cselekményről. Az Elátkozott Gyermek olvasmányként kifejezetten könnyed, eseménydús lett, és - nyilván a színházi, párbeszédes jellegéből adódóan - elődjeinél némileg humorosabbnak is mondható az olykor sötét fordulatokat vevő események dacára. Az apjával dacoló Albus figurája teljesen hihető, érdekes karakter, ahogy a másik főszereplő, Scorpius Malfoy jelleme is kellőképp kibontásra kerül. Akik inkább az "öregek" miatt kezdenek neki a könyvnek, azok sem fognak csalódni, hiszen Harry, Hermione, Ron és Ginny is meglehetősen fontos szerepet játszanak a történet alakulásában, számos izgalmas, meglepő vagy épp megmosolyogtató pillanat kapcsolódik hozzájuk, még ha nem is feltétlen övék a főszerep.
A Harry Potter és az Elátkozott Gyermek olyan, mint egy "best of" kötet a hét Harry Potter könyv legjobb pillanataival. A hangulat megmaradt, a körítés viszont változott - így, könyv formájában csak egy apró szeletét kaphatjuk meg annak az élménynek, amit a készítők a színpadra álmodtak, emiatt pedig az utolsó pár lap befejezése után is marad egy kis furcsa hiányérzet az emberben. Vagy lehet, hogy csak szimplán szeretnék még egy picit tovább elidőzni Harry Potter varázsvilágában, és ez személyes vélemény...?
Így vagy úgy, de az Elátkozott Gyermeket bátran ajánlom minden Harry Potter rajongónak (már előrendelhető a magyar változat is), és kötve hiszem, hogy lesz olyan, aki rossz szájízzel áll majd fel a rendhagyó folytatás elolvasása után.
