Az L.A. Noire óta rajongok a huszadik század (főleg a '40-50-es évek) Amerikájáért: a hangulat, a zenék, az épületek, az egész teljesen magába szippantott, így azóta is nagy örömmel fogadom, ha találok valami témába vágó alkotást. Jelen esetben ez James Ellroy legújabb könyve volt, a Perfídia, mely nem egyszerű, ám annál részletgazdagabb és izgalmasabb olvasmány.
James
Ellroy 1948-ban született, jelenleg is aktívan tevékenykedő amerikai krimiíró. A nemzetközi elismertséget az L.A. Quartet tetralógia hozta meg számára (ennek összes része magyarul is megjelent), melyet egy háromrészes sorozat, az Underworld U.S.A. követett új szereplőgárdával és helyszínnel, ám hasonló témával: az alvilág és a rendőrség korrupt kapcsolatával és a "mindenki bűnös" ideológiájával. 2014-ben jelent meg a második L.A. Quartet nyitánya, jelen cikk alanya, a Perfídia. Megnyugtatunk mindenkit: Los Angelesben még mindig derékig ér a mocsok, senkiben nem lehet megbízni és mindenkinek van legalább egy olyan titka, amire akár az egész élete is rámehet.
A könyv alaphelyzete eleinte nem is tűnik annyira bonyolultnak: 1941 decemberét írunk, mikor is egy japán családot holtan találnak otthon, a jelek pedig valamiféle rituálisan elkövetett öngyilkosságra utalnak. Ami egy fokkal bonyolítja a helyzetet, hogy a gyilkosság másnapján valósággal elszabadul a pokol Los Angelesben és az egész Egyesült Államokban, ugyanis váratlanul japán repülőgépek bombázzák le Pearl Harbor-t. A városon azonnal eluralkodik az idegenellenesség, a halott család által hátrahagyott rejtélyes üzenet egészen új értelmet nyer, a jelekből pedig szépen lassan elkezd kiderülni, hogy mégsem öngyilkosság történt - így már nem is olyan egyszerű, igaz?
Hogy a helyzet még izgalmasabb legyen, James Ellroy nem egy, nem kettő, hanem egyből négy főszereplő szemszögén keresztül tárja elénk a cselekményt, ráadásul négy olyan figuráról beszélünk, akik időnként teljesen eltérő utakon járnak. William Parker egy alkoholista, munkamániás (de ugyanakkor igen tehetséges) rendőrszázados, Dudley Smith őrmester szintén a rendőrség kötelekében dolgozik, ám minden lehetséges módon igyekszik hasznot húzni a világháború okozta változásokból, Kay Lake egy valódi lázadó természet, aki a szabadság mellett a szerelmet is megszállottan hajhássza, Hideo Asida pedig L.A. rendőrségének egyetlen japán származású helyszínelője. Mondani sem kell, emiatt picit személyesen is érintetté válik az ügyben. A négy szereplő élete és története a lehető legváratlanabb pontokon keresztezi egymást, az eredmény pedig egy hullámvasút-szerű menet Los Angeles alvilági életébe és a sötét valóságba.
James Ellroy egyedi stílusa (Tőmondatok. Végtelen. Mennyiségben.) és a sok-sok szereplő miatt (akik jelentős része már ismerős lehet korábbról) a Perfídia nem könnyű olvasmány, ráadásul a 700+ oldalas terjedelem is elriaszthat pár embert - aki viszont kitart a regény mellett az utolsó oldalakig, be fogja látni, hogy egyszerűen szükség volt erre a terjedelemre, kevesebb oldalban csak a történet töredékét ismerhettük volna meg. A Perfídia pont a rengeteg kikacsintás, kisebb mellékvágány miatt olyan érdekes és magával ragadó olvasmány, és - hogy visszatérjek a bevezetőben említett kedvencemhez - az L.A. Noire-hoz hasonlóan itt is kiderül a végén, hogy valójában minden mindennel összefüggött, mindenki érintett valamilyen szinten a korrupció hálójában.
Kinek ajánlom?
Krimirajongóknak és az olvasás szerelmeseinek mindenképp, ez ugyanis nem egy könnyű hétvégi olvasmány - időt és energiát kell abba fektetni, hogy megismerd Los Angeles igazi arcát James Ellroy nagyítóján keresztül, a jutalom viszont nem marad el utána. Izgatottan várom a következő részt!
