Számos képregény foglalkozott már (és foglalkozik) az egyszerű, átlagos kisemberek kontra a szuperhősök gyökeresen eltérő felfogásaival, nézetkülönbségeivel - nem is kell messzire mennünk, elég, ha az X-Men történetekre gondolunk, melyeknek visszatérő eleme a Homo sapien superior faj, vagyis a mutánsok iránt érzett irigység és gyűlölet. Bizonyos szempontból hasonló, ám mégis gyökeresen eltérő nézőpontból közelíti meg ezt a kérdéskört Kurt Busiek négyrészes minisorozata, a Marvels, mely nemrég magyarul is megjelent Csodák Kora címen, két részben.

A rövidke sorozatnak több zseniális húzása van, kezdve rögtön a főhőssel: Phil Sheldon még véletlenül sem valamilyen önjelölt igazságosztó, épp ellenkezőleg, egy tökéletesen hétköznapi figura, aki fotóriporterként keresi a betevőt családja számára teljesen átlagos életet élve. Egyik szürke hétköznap követi a másikat, munka munka után, aztán bamm, egyszer csak egy lángoló alak szeli át az égboltot Phil szeme láttára - majd szinte tucatjával tűnnek fel a különböző jelmezt viselő, szó szerint csodákat művelő figurák New York utcáin, akiket szakmája miatt gyakorlatilag a páholyból vehet szemügyre főhősünk.

Busiek képregénye nagyszerűen rávilágít arra, mit éreznénk mi, átlagos emberek, hogy ha Amerika Kapitányhoz és Pókemberhez hasonló csodafickók lepnék el hirtelen a világunkat. Elárulom, két dolgot felváltva: hálát és szorongást. Hálát, mert segítenek, ha szükségünk van rájuk (mondjuk egy második világháború során) és mert olyan dolgokat tesznek, amiket legfeljebb a mesékben láthattak ezelőtt az emberek, és szorongást, hiszen egyfajta kiszolgáltatottság-érzéssel is jár, ha szuperképességekkel rendelkező lények randalíroznak a városban. Ha a Fáklya és Namor összekapnak valamin, az nekik lehet, hogy csak egy "rutinszerű" csetepaté, New York város lakóinak viszont minimum egy lerombolt városrészt és száz sebesült ártatlant jelent.

A nép hangja tehát folyton a két véglet közt ingadozik: az egyik pillanatban még Reed Richards és Sue Storm esküvőjét várják valódi megszállott módjára, a következőben pedig már a pokolra kívánják az összes szuperhőst, akik miatt hirtelen Őrrobotok inváziója sújtja a Földet. Végül persze szülőhazánk megmenekül, megint mindent a hősöknek köszönhetünk, kezdődik elölről a "szeret - nem szeret" körforgás... Mindezt közel negyven év és a Marvel univerzum összes jelentős eseménye segítségével tárja elénk a szerző, egyszóval elég sűrű cselekményre kell számítani a sorozat rövidsége ellenére.

Mindez páratlan stílusú látványvilággal párosul: Alex Ross festett képei még erősebbé teszik a történet "kisemberek a csodák világában" jellegét, nem véletlenül érdemelt ki a későbbiekben jó pár képregényes elismerést és díjat is a sajátos stílusú alkotás. A Kingpin Kiadó pedig szerencsére szokásos módon gondoskodott a hazai verzió minőségéről, a fordítás teljesen rendben van, a két részre bontott képregényben pedig néhány extra concept art és borítóterv is elfért. Le a kalappal srácok, megint jól választottatok alapanyagot a Marvel+ sorozathoz - a Csodák Kora önmagában is egy kerek, élvezetes és egyedülálló hangulatú történet, melynek olvasása az egyes Marvel karakterek és a háttérben történő események ismeretében még nagyobb élménnyé válik!