Amerika Kapitány, Pókember, Batman vagy Superman csak a képregényhősök első védvonalát jelentik. Számos olyan hős (vagy épp főgonosz) is létezik, akikről még csak jóval kevesebben hallottak, akik még nem mutatkoztak be a mozivásznon, viszont bizonyos értelemben sokkal különlegesebbek a már említett "A-kategóriás" hősöknél - elsősorban róluk szól Intro rovatom, bízva abban, hogy minden héten egy-egy új hős kerülhet a figyelem középpontjába.

Első áldozatunk nem más lesz, mint Moon Knight (Holdlovag), aki a Marvel táborát erősíti egészen az 1975-ös Werewolf by Night #32 óta - csapjunk is bele, kezdődjék az Intro #001!

Háttérsztori

A karakter gyökereinek megismeréséhez első körben Marc Spector személyével kell megbarátkoznunk: Marc egy igazi keménykötésű figura, aki volt már bokszoló, tengerészgyalogos és zsoldos is korábbi pályafutása során. Egy bevetése során Egyiptomba sodorja őt a véletlen, ott pedig sikerül egy ősi ereklyékkel teli katakombába tévednie barátaival. A sok értékes relikvia miatt kissé elszabadulnak az indulatok a zsoldosok közt, és noha Marc hősiesen megküzd aranyra éhező ex-bajtársával, Bushmannal, végül halálra fagy a sivatag kellős közepén.

Nagyjából itt kezdődik Moon Knight története, ugyanis az egyiptomi katakombák egykori gazdája, a nagyhatalmú Koonshu istenség felajánl hősünknek egy második esélyt az életre, aki nem is gondolkozik sokat az ajánlat elfogadásán. Földöntúli erejével és vagány fehér köpenyével felvértezve Marc Spector visszatér New York városába, és úgy dönt, bűnüldözéssel folytatja mindennapjait. És meglehetősen jól is teszi ezt.

Mindeközben persze igyekszik titkolni személyazonosságát: ha épp nem fehér köpenyét lobogtatja, Steven Grant néven éli a gondtalan milliárdos vállalkozók mindennapjait, Jake Lockley személyazonosságát magára öltve pedig taxisofőrként is dolgozik, hogy így is értékes infókat nyerjen az alvilági körökből illetve utasai által. A több különböző személyazonosság viselése egyébként a későbbiekben is Moon Knight "védjegye" marad, sőt, ennek - és a Koonshu által előidézett vízióknak - hála mentálisan kissé instabillá is válik szegény. Volt például egy rövid időszaka, amikor Rozsomáknak, Pókembernek és Amerika Kapitánynak képzelte magát egyszerre. Nem is szépítem a dolgot, Moon Knight igazából egy fehér ruhás Batman, aki Rorscarch szellemiségével ötvözve péppé ver minden az útjába kerülő rosszfiút.

Noha alapvetően szeret magányos farkast játszani, több mint 40 éves képregényes pályája során harcolt a Nyugati Parti Bosszúangyalok oldalán, fontos tagja volt a Titkos Bosszúállók csapatának, sőt, még a Bosszúangyalok és az X-Men hadaskodásából is kivette a részét, vagyis több fontos Marvel eventnél feltűnt - még ha nem is feltétlenül a frontvonalon harcolt az esetek nagy részében. 

Felszerelés és képességek

Térjünk rá hősünk különleges képességeire! Moon Knight nem meglepő módon a Holdból nyeri erejét - telihold esetén nem érdemes felbosszantani őt -, illetve a korábban zsoldosként szerzett tapasztalatait is előszeretettel hasznosítja, ha küzdelemre kerül sor. Az idők előrehaladtával egyre komolyabb felszerelésekre is szert tesz: ősi dobófegyverek, bumerángok, kések, majd néhány modernebb fegyver is bekerül a Holdlovag eszköztárába. Ruháját kiegészíti egy kis adamantiummal (és Vasemberhez hasonlóan egy másodperc alatt magára tudja ölteni - akár távolról is), kesztyűjéből hold alakú dobótőröket lövöldöz, ha pedig közelharcra kerülne sor, egy különleges botot vet be riválisai ellen - értitek már, miért hasonlítottam korábban Batmanhez? A Sötét Lovaghoz hasonlóan neki is van valami megoldása minden harci helyzetre, nehéz meglepni őt bármivel is.

Verdikt

Charlie Huston, a 2006-os Moon Knight sorozat írója nagyszerűen összefoglalta egyetlen mondatban a karakter lényegét: "...szétzúz mindenkit, aki megérdemli, mert az egyiptomi bosszúistenség reinkarnációjaként ezt a feladatának érzi - és azért, mert ettől csökken bűntudata a zsoldosként korábban megölt áldozatai miatt." Ha megtetszett a rövid bemutató, tudom ajánlani egyrészt a 2006-os, elég sok számot megélt kiadást, vagy az eggyel rövidebb és teljesen más hangvételű Warren Ellis-féle sorozatot 2014-ből. Én személy szerint utóbbi miatt szerettem bele a karakterbe, szóval óvatosan nyúljatok hozzá, addiktív holmi!