Már a hetedik Star Wars film debütálása előtt is voltak ehhez hasonló kiszivárgott forgatókönyv-részletek - ezek nagy része aztán valótlannak bizonyult, mégis, a cselekmény egy-két pontjával kapcsolatban igazuk volt (vagy csak jól ráéreztek a dolgokra). Az alábbiakban egy Redditen kiszivárogtatott cselekményvázlat fordítása olvasható, amit nyilván érdemes fenntartásokkal kezelni és a helyén kezelni, simán lehet, hogy csak egy kreatív rajongó agyszüleménye az egész (főleg, mert vannak benne megmosolyogtató pontok). Ennek ellenére izgalmas olvasni, hogy akár ilyen irányba is továbbhaladhat a cselekmény - és lehet, hogy még Anakin is visszatér. Ti mit gondoltok róla?

Mivel nem tudni, hogy mi lesz igaz az alábbiakból és mi nem, spoilerveszély előfordulhat, csak akkor olvass tovább, ha ez nem zavar!

A Marvel tavaly óta elindított egy rakás Star Wars képregénysorozatot, amik meglepő módon szinte kivétel nélkül fantasztikusan sikeredtek - mind egy-egy jól ismert szereplőt (vagy csapatot) állít a középpontba, mind tele van izgalmakkal és sokszor elég jelentős módon kiegészítik a filmek cselekménye közti réseket. Az egyik ilyen sorozat nem másról, mint Vader Nagyúrról, a Birodalom egyik legrettegettebb végrehajtójáról szól, időben pedig közvetlenül a negyedik rész eseményei utáni periódusba kalauzolja el olvasóit.

A képregény alaphelyzete a következő: a Halálcsillag megsemmisült, és egyelőre annyit tud a Birodalom az eseményről, hogy egy rendkívül tehetséges pilóta hosszas manőverezést követően egyetlen lövéssel végezte ki a bolygó méretű hadigépezetet. Vader hirtelen egy csapásra kegyvesztetté válik Palpatine szemében: a Sith Nagyúrnak egy tökéletes tanítványra lenne szüksége, akire akár az életét is rábízhatja, nem pedig egy megbízhatatlan harcosra, aki még egy Lázadó fiatallal sem képes végezni. A kettejük közti viszony tehát még a korábbiaknál is feszültebbé válik, ráadásul az sem segít rajta, hogy Vader a sisakja alatt egészen sajátos terveket forral - és akár a Birodalommal is hajlandó szembemenni, hogy ezeket végrehajtsa.

Így az X-Men: Apokalipszis mozis debütálása előtt időszerű, hogy picit a mélyére ássunk annak, pontosan kit is rejt a főgonosz Apokalipszis karaktere. Tudjuk róla, hogy nagy, erős és nem túl barátságos, de milyen múltra tekint vissza a képregényekben?

Háttérsztori

Cikkünk alanya közel ötezer éve született az egyiptomi Királyok Völgye szélén egy aprócska akkabai törzs tagjaként. Szürke bőre és az arcán futó kék vonalak miatt bizony nem ő volt a legnépszerűbb a gyerekek közt, sőt, idővel magára is hagyták őt a sivatag közepén meghalni. Szerencséjére (és a későbbi mutánsok balszerencséréjére) egy épp arra járó fosztogató-banda befogadta őt, és vezetőjük, Baal saját gyermekeként nevelte fel a különleges erőt magában rejtő fiatalt, akit En Sabah Nurnak nevezett el. A név egész egyszerűen annyit jelent: Az Első.

En Sabah Nur rejtett képességei hamar felszínre törtek: gyorsabbnak, erősebbnek, ügyesebbnek és ravaszabbnak bizonyult kortársainál. Már fiatalon meggyűlt a baja az egyiptomi fáraók cselszövéseivel és irigykedő riválisaival, leszámolt egy-két időutazóval, akik a jövőből jöttek vissza, hogy megöljék őt (a Fantasztikus Négyes és Doctor Strage is bepróbálkozott ezzel), majd saját birodalom építésébe fogott, sőt, ez sem volt elég neki: a világ meghódítását tűzte ki céljául. Nagy segítségére volt ebben egy idegen faj (a Celestial) lezuhant űrhajója, valamint a benne rejlő ismeretlen eredetű technológia és tudás, melyet En Sabah Nur szivacs módjára szívott magába - valójában ez az a pont, ahonnan már Apokalipszisnek hívta magát, és nem látott mást maga előtt, mint a pusztulást.

Evezzünk most kicsit távolabb a Marvel / DC jelmezes hőseitől és világpusztító főgonoszaitól: legújabb képregényajánlóm alanya a Dark Horse Comics háza tájáról érkezik, és egy időn és téren át bolyongó űrutazó történetét meséli el öt fejezetben.

Az Ei8ht rögtön az események sűrűjébe dob minket: Joshua, a történet főhőse emlékek nélkül ébred egy teljesen idegen bolygón lezuhant űrhajója roncsai mellett. Az egy dolog, hogy nem tudja, hol van, de az egy fokkal ennél is aggasztóbb, hogy fogalma sincs, miért van itt - ez izgalmas, hiszen így mi, olvasók is pontosan ugyanonnan indulhatunk, ahonnan Joshua, együtt bogozhatjuk ki a rejtélyt. Pár képkockával később aztán feltűnik egy dinoszaurusz, és lassan elkezd világossá válni: amnéziás főhősünk nem csak térben, de időben is csúnyán eltévedt. És nincs ezzel egyedül.

Ahogy fogynak a képregény lapjai, úgy egyre többet tudunk meg Joshua időutazásának céljáról és arról is, hogy hol (vagy inkább mikor) járunk pontosan: kalandorunk valójában nem a múltba utazott vissza, hanem egy különleges idősíkba, a Meld-be (kb. ötvözet, keverék) került. Ahogy a név is utal rá, a Meld egyaránt tartalmaz elemeket a múltból, a jelenből és a jövőből is - lényegében nem más ez, mint az eltévedt időutazók és az őrült kalandorok gyűjtőhelye, akik nem is hinnétek, mennyien vannak!

Folytatódik a Disney-mesék élőszereplős feldolgozásainak láncolata: a legújabb alany nem más, mint Kipling Dzsungel Könyve története Mauglival és különös (állat)barátaival a főszerepben. Ha kíváncsi vagy rá, hogyan fest a dzsungelkaland modern köntösben, a lehető legjobb helyen jársz!

Valószínűleg kevés olyan ember van, akinek ne lenne ismerős valamilyen formában a Dzsungel Könyve története, hiszen könyvben, rajzfilmben és musicalben is találkozhattunk már vele, de azért a biztonság kedvéért fussuk le a kötelező köröket. Maugli (Neel Sethi) egészen pár hónapos kora óta szülei nélkül, Akela és farkasfalkája felügyelete alatt él a dzsungel szélén. A farkasok mellett Bagira, a párduc is tevékeny részt vállal Maugli neveléséből - már csak azért is személyes ügyének tekinti a kisfiú tanítását, mert annó ő maga talált rá az erdő közepén. Maugli és az állatok békében éldegélnek a természet lágy ölén, de mint mindig, természetesen most is van egy olyan szereplő, aki tönkretesz mindent: Sír Kán, a tigris korábbi sérülései miatt nem annyira szívleli a gondolatot, hogy egy embergyerek nevelkedik köztük, ezért egyszemélyes bosszúhadjáratot hirdet Maugli ellen.

Hősünk tehát kénytelen elhagyni a farkasfalkát, és az esőerdőn átvágva az emberek falva felé veszi az irányt. Kalandokkal teli útján meggyűlik a baja egy kígyóval, aki Ká névre hallgat, találkozik egy jópofa, ám kissé lusta mackóval, Baluval, és még a majmok birodalmában is tesz egy kitérőt, ahol maga a nagyhatalmú Lajcsi Király fogadja őt. A film csak másfél órás, de a cselekményben nincs egy másodpercnyi üresjárat sem, kifejezetten pörgősen sikerült kitölteni a játékidőt úgy, hogy a Dzsungel Könyve világának összes fontosabb karaktere épp elég időt tölt a mozivásznon.

Amerika Kapitány, Pókember, Batman vagy Superman csak a képregényhősök első védvonalát jelentik. Számos olyan hős (vagy épp főgonosz) is létezik, akikről még csak jóval kevesebben hallottak, akik még nem mutatkoztak be a mozivásznon, viszont bizonyos értelemben sokkal különlegesebbek a már említett "A-kategóriás" hősöknél - elsősorban róluk szól Intro rovatom, bízva abban, hogy minden héten egy-egy új hős kerülhet a figyelem középpontjába.

Első áldozatunk nem más lesz, mint Moon Knight (Holdlovag), aki a Marvel táborát erősíti egészen az 1975-ös Werewolf by Night #32 óta - csapjunk is bele, kezdődjék az Intro #001!

Háttérsztori

A karakter gyökereinek megismeréséhez első körben Marc Spector személyével kell megbarátkoznunk: Marc egy igazi keménykötésű figura, aki volt már bokszoló, tengerészgyalogos és zsoldos is korábbi pályafutása során. Egy bevetése során Egyiptomba sodorja őt a véletlen, ott pedig sikerül egy ősi ereklyékkel teli katakombába tévednie barátaival. A sok értékes relikvia miatt kissé elszabadulnak az indulatok a zsoldosok közt, és noha Marc hősiesen megküzd aranyra éhező ex-bajtársával, Bushmannal, végül halálra fagy a sivatag kellős közepén.

Nagyjából itt kezdődik Moon Knight története, ugyanis az egyiptomi katakombák egykori gazdája, a nagyhatalmú Koonshu istenség felajánl hősünknek egy második esélyt az életre, aki nem is gondolkozik sokat az ajánlat elfogadásán. Földöntúli erejével és vagány fehér köpenyével felvértezve Marc Spector visszatér New York városába, és úgy dönt, bűnüldözéssel folytatja mindennapjait. És meglehetősen jól is teszi ezt.

Számos képregény foglalkozott már (és foglalkozik) az egyszerű, átlagos kisemberek kontra a szuperhősök gyökeresen eltérő felfogásaival, nézetkülönbségeivel - nem is kell messzire mennünk, elég, ha az X-Men történetekre gondolunk, melyeknek visszatérő eleme a Homo sapien superior faj, vagyis a mutánsok iránt érzett irigység és gyűlölet. Bizonyos szempontból hasonló, ám mégis gyökeresen eltérő nézőpontból közelíti meg ezt a kérdéskört Kurt Busiek négyrészes minisorozata, a Marvels, mely nemrég magyarul is megjelent Csodák Kora címen, két részben.

A rövidke sorozatnak több zseniális húzása van, kezdve rögtön a főhőssel: Phil Sheldon még véletlenül sem valamilyen önjelölt igazságosztó, épp ellenkezőleg, egy tökéletesen hétköznapi figura, aki fotóriporterként keresi a betevőt családja számára teljesen átlagos életet élve. Egyik szürke hétköznap követi a másikat, munka munka után, aztán bamm, egyszer csak egy lángoló alak szeli át az égboltot Phil szeme láttára - majd szinte tucatjával tűnnek fel a különböző jelmezt viselő, szó szerint csodákat művelő figurák New York utcáin, akiket szakmája miatt gyakorlatilag a páholyból vehet szemügyre főhősünk.

Busiek képregénye nagyszerűen rávilágít arra, mit éreznénk mi, átlagos emberek, hogy ha Amerika Kapitányhoz és Pókemberhez hasonló csodafickók lepnék el hirtelen a világunkat. Elárulom, két dolgot felváltva: hálát és szorongást. Hálát, mert segítenek, ha szükségünk van rájuk (mondjuk egy második világháború során) és mert olyan dolgokat tesznek, amiket legfeljebb a mesékben láthattak ezelőtt az emberek, és szorongást, hiszen egyfajta kiszolgáltatottság-érzéssel is jár, ha szuperképességekkel rendelkező lények randalíroznak a városban. Ha a Fáklya és Namor összekapnak valamin, az nekik lehet, hogy csak egy "rutinszerű" csetepaté, New York város lakóinak viszont minimum egy lerombolt városrészt és száz sebesült ártatlant jelent.

A nép hangja tehát folyton a két véglet közt ingadozik: az egyik pillanatban még Reed Richards és Sue Storm esküvőjét várják valódi megszállott módjára, a következőben pedig már a pokolra kívánják az összes szuperhőst, akik miatt hirtelen Őrrobotok inváziója sújtja a Földet. Végül persze szülőhazánk megmenekül, megint mindent a hősöknek köszönhetünk, kezdődik elölről a "szeret - nem szeret" körforgás... Mindezt közel negyven év és a Marvel univerzum összes jelentős eseménye segítségével tárja elénk a szerző, egyszóval elég sűrű cselekményre kell számítani a sorozat rövidsége ellenére.

Mindez páratlan stílusú látványvilággal párosul: Alex Ross festett képei még erősebbé teszik a történet "kisemberek a csodák világában" jellegét, nem véletlenül érdemelt ki a későbbiekben jó pár képregényes elismerést és díjat is a sajátos stílusú alkotás. A Kingpin Kiadó pedig szerencsére szokásos módon gondoskodott a hazai verzió minőségéről, a fordítás teljesen rendben van, a két részre bontott képregényben pedig néhány extra concept art és borítóterv is elfért. Le a kalappal srácok, megint jól választottatok alapanyagot a Marvel+ sorozathoz - a Csodák Kora önmagában is egy kerek, élvezetes és egyedülálló hangulatú történet, melynek olvasása az egyes Marvel karakterek és a háttérben történő események ismeretében még nagyobb élménnyé válik!

A mai napon debütált a DC-s főgonoszokat összegyűjtő Suicide Squad / Öngyilkos Osztag legújabb előzetese, melynek láttán két dolog fogalmazódott meg bennem:

• remélem, hogy nem csak a trailereknek van ilyen jó hangulata, hanem ez kitart majd az egész filmben,
• ha ekkora szereplőgárdával mindenkire elég idő fog jutni, én megeszem a nem létező kalapom.

De ha már szereplőgárda, egészen pontosan kikről is beszélünk? A csapat egyes tagjai ismerősek lehetnek DC-s játékokból, sorozatokból, több névvel azonban csak az igazán elszánt képregénygyűjtők találkozhattak, fussunk tehát gyorsan végig az öngyilkos névsoron!

A tablókép bal szélén Slipknot pózol, akinek a világon semmi köze Corey Taylor maszkos metálbandájához, viszont remekül bánik különleges erősségű köteleivel, amik segítik őt például a mászásban vagy - tegyük fel - nyakak elroppantásában. Szorosan mellette Captain Boomerang, aki nevéhez hűen halálos bumerángokkal dobálózik, ha pedig épp üres mindkét keze, tenyérbemászó stílusával megy a többiek agyára. A képregényekben gyakran Flash karakterével kell szembeszállnia, szóval a gyorsaságára és a reflexeire sem lehet panasz - ki tudja, lehet, hogy ez a filmben is hasznára válik majd. A sort két hölgy folytatja: hátul az az Enchantress bújkál, aki elvileg nem is tartozik az Öngyilkos Osztaghoz, valahogy azonban mégis közéjük keveredik, hogy egy kis boszorkánysággal és sötét mágiával keverje meg a cselekményt, előtte pedig Katana térdel egy lélekrabló karddal és szűnni nem akaró küzdésvággyal felfegyverkezve. Érdekesség, hogy ő egyébként nem a rosszfiúk (vagyis rosszlányok) táborát erősíti, hanem a csapat vezetőjének testőreként kerül kapcsolatba az Öngyilkos Osztaggal.

Az L.A. Noire óta rajongok a huszadik század (főleg a '40-50-es évek) Amerikájáért: a hangulat, a zenék, az épületek, az egész teljesen magába szippantott, így azóta is nagy örömmel fogadom, ha találok valami témába vágó alkotást. Jelen esetben ez James Ellroy legújabb könyve volt, a Perfídia, mely nem egyszerű, ám annál részletgazdagabb és izgalmasabb olvasmány.

A könyv alaphelyzete eleinte nem is tűnik annyira bonyolultnak: 1941 decemberét írunk, mikor is egy japán családot holtan találnak otthon, a jelek pedig valamiféle rituálisan elkövetett öngyilkosságra utalnak. Ami egy fokkal bonyolítja a helyzetet, hogy a gyilkosság másnapján valósággal elszabadul a pokol Los Angelesben és az egész Egyesült Államokban, ugyanis váratlanul japán repülőgépek bombázzák le Pearl Harbor-t. A városon azonnal eluralkodik az idegenellenesség, a halott család által hátrahagyott rejtélyes üzenet egészen új értelmet nyer, a jelekből pedig szépen lassan elkezd kiderülni, hogy mégsem öngyilkosság történt - így már nem is olyan egyszerű, igaz?